Újrahasznosítási mítoszok és tények

Újrahasznosítási mítoszok mindenütt léteznek; rendszerint félreértések és szóbeszédek homályosítják el az igazságot az újrahasznosításról, melyek aztán idővel mítoszokká válnak, és gyorsan szárnyra is kapnak - különösen online.

március 29, 2021

 

Jonathan Edmunds: Több, mint 10 éves tapasztalattal rendelkezik az ágazatban. Jonathan az újrahasznosítás legfontosabb kérdéseire összpontosít, biztosítva, hogy minden tevékenységünk hozzájáruljon egy fenntarthatóbb és körforgásos világ kialakításához.

Valójában a kulcs a jobb kapcsolat a fogyasztók és az újrahasznosító ipar között. Sokan osztják azt a véleményt, hogy az újrahasznosítás semmiben sem hoz újat, és számos újrahasznosítás-ellenes megnyilvánulás születik ebből adódóan.

A következőkben a legnagyobb újrahasznosítással kapcsolatos mítoszok mélyére ásunk, hogy felfedjük az igazságot.

1. mítosz: Az újrahasznosítási szimbólum azt jelenti, hogy 100%-ban újrahasznosítják?

Hogy néz ki egy újrahasznosítási szimbólum? Ha ezt megkérdeznénk különböző emberektől, valószínű a kapott válaszok is különbözőek lennének. Egyesek a zöld, kör alakú, nyilakkal ellátott szimbólumot, mások a fekete vagy zöld háromszöget említenék. Ez azért van, mert bizonyos termékeket különböző típusú újrahasznosítási logóval látnak el, és mindegyik mást jelent. A fogyasztók ezeket a szimbólumokat látva pedig azt feltételezik, hogy az adott elem újrahasznosítható. Ez könnyen elkövethető hiba, köszönhetően a számos használatban lévő szimbólumnak.

A Möbius-szalag (1. ábra) a legnépszerűbb szimbólum. Az emberek többsége úgy értelmezi, hogy a termék újrahasznosítható, holott ez csak azt jelzi, hogy újrahasznosítható potenciállal rendelkezik. Vagyis nem azt jelenti, hogy valami újrahasznosítható, ahogy azt sem, hogy újrahasznosítják.

Előfordul, hogy a Möbius-szalag százalékos értéket tartalmaz. Valójában ez azt jelzi, hogy milyen arányban tartalmaz az árucikk újrahasznosítható anyagot - miközben sokan azt feltételezik, hogy az újrahasznosításra kerülő hányadot jelöli.

A Möbius-szalag általában zöld pont formájában is megjelenik (2. ábra). Bár úgy néz ki, mint egy Möbius-szalag, de ez csupán annyit jelöl, hogy a csomagolásgyártó fizetett a csomagolás újrahasznosításáért vagy újrafeldolgozásért. Tehát nem azt jelenti, hogy a csomagot újrahasznosítják vagy újrahasznosítható.

Egyes szimbólumokon számok is vannak. Ezek a számok az árucikk csomagolóanyagára utalnak (3. ábra). Például a 20–23 közöttiek a papír alapú csomagolást jelölik, míg az 1–7 közöttiek a műgyantát.

Annak érdekében, hogy meggyőződhessen róla, valami újrahasznosítható-e, olvassa el figyelmesen a csomagolást. A megjegyzéseknek jelezniük kell, hogy teljesen, részben vagy nem újrahasznosítható, ahogy azt is, ha háztartási szinten is újrahasznosítási elvek szerint kell kezelni.

2. mítosz: Csak egyszer lehet újrahasznosítani az alapanyagokat


Az újrahasznosítás működési elvét gyakran két fázisúként értelmezik: valaki gyárt egy tárgyat, amit használnak, majd pedig újrahasznosítják. A folyamat azonban nem ilyen egyszerű. Bizonyos tárgyak többször is újrahasznosíthatók. Például tudja, hányszor lehet a papírt újrahasznosítani? Akár 25-ször is.

A zárt láncú, „box-to-box” modellünk az anyagok hosszabb használatban tartása iránti elkötelezettségünk körül forog. A modell szerint a különböző szektorokból gyűjtött kartonpapírt újrahasznosítjuk, és új kartondobozokká alakítjuk a csomagolási részlegünkben, valódi zárt rendszerű megoldást teremtve partnereink számára.

Ez a folyamat a rostok átlagosan 80%-os újrahasznosítását teszi lehetővé számunkra, így csak kis mennyiségű szűz rostot kell felhasználnunk. Üzleti modellünk - és az újrahasznosító ipar - azon a tényen alapul, hogy a termékeket folyamatosan újrafeldolgozzák. Ha ez egy egyszeri felhasználáson alapuló rendszer lenne, akkor az újrahasznosító ipar egyszerűen nem működne.

3. mítosz: Nem újrahasznosítható anyagokat is elhelyezhet a szelektív kukába - „hátha mégis” alapon

A „wishcycling” (szabadfordításban „bárcsak-hasznosítás”) általános probléma. A fogyasztók túl gyakran feltételezik, hogy jó dolog a „hátha mégis” alapon beletesznek dolgokat a szelektív kukákba. Bár jó szándék vezérli ezt a gyakorlatot, ám komoly következményekkel jár.

Ha nem újrahasznosító anyagok kerülnek az újrahasznosításra kerülők közé, akkor szennyezettnek minősül. A válogatás során ezeket az elemeket újrahasznosítás előtt eltávolíthatják, de ennek már a fogyasztóknál kellene elkezdődnie. Ugyanis a nem újrahasznosítható anyagok kiszűrése jelentősen visszaveti a teljesítményt.

Szintén ez történik, ha a különböző újrahasznosítható elemek keverednek. Tegyük fel például, hogy néhány papírhulladék belekerül a műanyag újrahasznosítási folyamatba - ez nagy problémákat tud okozni az újrafeldolgozók számára. A műanyag palackokat gyakorta keverik össze papírral és kartonnal, és a papírgyárak nem tudják újra feldolgozni a műanyagot, a műanyag-újrafeldolgozók pedig nem dolgozhatják fel a papírt.

Léteznek hulladék összetevőket leválasztó és alapanyaggá (visszanyerés érdekében) alakító létesítmények, melyek a szennyezett anyagokat kiválogathatják az újrafeldolgozók számára. Ám ez megnöveli a költségeket, időbe telik, és a folyamat során gyakran vesznek el újrahasznosítható anyagok. Ezért támogatjuk már a forrásponti szelektálást a szennyeződés esélyének csökkentése és a teljesítmény növelése érdekében.

Kutatásunk szerint a háztartások 89%-ában olyan termékeket tesznek szelektív hulladékgyűjtőbe, amelyek még nem újrahasznosíthatóak. Ez pedig nem mást jelent, mint hogy az iparnak többet kell dolgoznia azon, hogy eloszlassa ezt a mítoszt és ismertesse, mit lehet és mit nem lehet újrahasznosítani.

4. mítosz: Minden, amit a szelektív kukába tesznek, újrahasznosításra kerül

Az újrahasznosító ipar hatékonyság-csökkenésének a szennyeződés problematikája az egyik oka. Emellett van néhány elem, amely végül nem kerül újrahasznosításra, mert egyszerűen túl nehéz feldolgozni őket.

Még akkor is, ha az alapanyagokat szennyezés nélkül gyűjtik össze, piaci és újrafeldolgozási kapacitásra van szükség, hogy felhasználják őket. Az újrahasznosítás kereslet-vezérelt ipar, és ez az igény gyakran szezonális. Olyan tényezők befolyásolhatják, mint a jogszabályok és a földrajzi távolságok, adottságok, például kapcsolatnak kell lennie az alapanyaggyűjtő és feldolgozó között, még ha különböző országokról is van szó.

Mivel a kereslet vezérli az újrahasznosítást, így a piaci erők befolyással vannak rá. Ha tehát a piac gyenge, a nehezen újrahasznosítható cikkek gyorsan feleslegessé válhatnak, és hulladéklerakókba vagy égetésre kerülnek. Például az Egyesült Államokban a városok egyes nemzetközi piaci változásait követően, azok hatására elkezdték égetni az újrahasznosításra gyűjtött hulladékot.

Összességében tehát a fogyasztónak és az iparnak jobban meg kell érteniük egymást, miként működik az újrahasznosítás, és ez néha sajnos túlmutat a fogyasztón.

Szerencsére nem miden olyan sötét és komor. Ez előbb említett esetek ritkán fordulnak elő. Az újrahasznosítható anyagok túlnyomó részét újrahasznosítják, és folyamatosan jelennek meg ipari innovációik e téren.

A nehezen újrahasznosítható termékekre jó példa a kávéscsésze. A mikroműanyagok jelenléte a kávéscsészékben megnehezíti újrafeldolgozásukat, ami miatt vannak, akik nem is veszik számításba az újrahasznosítást. Épp ezért különösen fontosak az olyan újítások, mint a Coffee Cup Drop Box, és ezért is fontos, hogy közösen folytassuk az újrahasznosítást a lehető legnagyobb mértékben.

5. mítosz: A szelektívhulladékot csak akkor hasznosítják újra, ha 100%-ban tiszták

Egy ideális világban minden újrahasznosításra küldött anyagnak tisztának kellene lennie. Egy jó tanács: tisztítsuk meg alaposan az összes szelektívhulladékot, mielőtt a szelektív kukába tennénk. Ám valójában, egy kis mennyiségű folyékony ételmaradék még tolerálható.

A szelektívhulladéknak minden szilárd szabadon mozgó ételmaradéktól mentesnek kell lennie. Ez azt jelenti, hogy ha van egy kis szósz vagy olaj a csomagoláson, attól még a termék továbbra is újrahasznosítható, amennyiben ez minimális. Ha viszont szilárd étel található benne, rajta, akkor nem lehet újrafeldolgozni.

Szóval, miért nehéz még mindig újrahasznosítani az élelmiszerekhez kapcsolódó termékeket? Lényegében az élelmiszer beszennyezi a papírgyártási folyamatot és potenciálisan a végterméket, ezzel csökkenti a legtöbb ipari szegmens számára szükséges minőséget. Emellett az élelmiszerek jelenléte a begyűjtés és az újrafeldolgozás során vonzza a kártevőket is, ami az egészségre és a biztonságra is veszélyt jelent mind a munkavállalók, mind a fogyasztók számára.

Most is azt javasoljuk: ügyeljen arra, hogy eltávolítsa a nyilvánvaló élelmiszer-tartalmat az elemekről, és öblítse le őket a csap alatt. A csomagoláson szinte kivétel nélkül találhatóak utasítások arra vonatkozóan, hogyan kell egy terméket újrahasznosításra előkészíteni, ezért tartsa be ezeket.

Újrahasznosítási megoldások, amelyek működnek

Nos, kamu az újrahasznosítás? Időpocsékolás? Határozott nem a válasz.
A DS Smithnél a fogyasztók és az ipar kapcsolatának javítására törekszünk, oktatásra buzdítunk és folyamatosan innovatív megoldásokat kínálunk a vállalkozások számára.
A mítoszok lebontásával és az újrahasznosítás őszinte igazságával közösen nagy lépéseket tehetünk az éghajlati válság leküzdése, valamint a kedvezőbb ár-érték arányú hulladékmegoldások megvalósítása érdekében.